Bell P-39 Aircobra vadászbombázó
A Bell repülőgépgyár által gyártott egymotoros, együléses vadász és vadászbombázó. Az alsószárnyas, orrkerekes, teljesen fémépítésű gép jellegzetessége a pilótafülke mögött elhelyezett motor volt. Így szabadon maradt a hely a repülőgép orrában a géppuskáknak meg a tricikli-elrendezésű futómű orrkerekének, és a motor közelebb került a gép súlypontjához, miáltal javult a gép fordulékonysága. Az XP-39 jelű prototípus 1938 áprilisában szállt fel először, sebessége, emelkedő képessége megfelelt a hagyományos vadászokénak, fegyverzet tekintetében felülmúlta azokat. Az amerikai pilóták elégtelen magassági teljesítménye miatt nem kedvelték, pedig a Földközi-tenger mellett, és a Távol-Keleten eredményesen használták. 1939-1944 között gyártott 9 588 db P-39-ből 5 134 darabot a Szovjetunió kapott, ahol kis- és közepes magasságban vívott légi harcokhoz kitunő vadásznak tartották. A beépített 37 milliméteres páncéltörő gépágyúval és a szárnyak alá szerelt bombákkal vadászbombázóként a német nehézharckocsikat is sikerrel támadhatta.
TECHNIKAI ADATOK:
Hossz: 9,23 m
Magasság: 3,63 m
Fesztávolság: 10,35 m
Hatótáv: 2360 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 10 670 m
Szerkezeti tömeg: 2550 kg
Felszálló tömeg: 3545 kg
Csúcssebesség: 615 km/h
Hajtómű: Allison V-1710-63, 12 hengeres; 1325 LE
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es gépágyú, 2 db 12,7 mm-es Browning géppuska v. 4 db 7,62 mm-es géppuska v. 1 db max. 226 kg-os bomba
Boeing B-17 Flying Fortress bombázó
Az amerikai Boeing cég 1934-ben kezdte meg egy többmotoros nehézbombázó-típus kifejlesztését. Követelmény volt, hogy a készülő repülőgép szárazföldi célok és hajók ellen is alkalmazható legyen. A Boeing Model 299-nek nevezett bombázó próbaútjára már a következő évben sor került. A B-17-esek különféle változataiból ezután majdnem 13 ezret gyártottak. Bár a B-24 Liberator típusból ennél is több készült, mégis a "repülő erőd" lett a második világháború legismertebb amerikai bombázója. A Csendes-óceán térségétől az afrikai hadszíntéren át Európával bezárólag minden fronton alkalmazták. A Németország elleni nappali stratégiai bombázások fő fegyvere lett. Az "erőd" elnevezés nem túlzás: a gépet úgy tervezték, hogy egyedüli is meg tudja magát védeni az ellenséges vadászgépektől. A német pilóták viszont hamar rájöttek, hogy hátulról könnyen támadható. Ezen hiányosságát farokgéppuska beépítésével igyekeztek kiküszöbölni, de igazi megoldást csak a nagy hatótávolságú vadászgépek megjelenése jelentett. Mivel általában jól védett célpontok ellen alkalmazták, a vadászok mellett a légvédelmi tüzérség is súlyos veszteségeket okozott a B-17-eseknek. Ennek ellenére a legjobb bombázók közé tartozott. A típust - bár kitűnő teljesítménnyel rendelkezett - a II. világháború befejezése után nem tartották tovább szolgálatban. Időközben megjelentek a nagyobb, korszerűbb nehézbombázók, melyek még a kiváló B-17 teljesítményét is felül tudták múlni. A repülő erőd hosszú és kemény szolgálat után nyugalomba vonult, s helyét hamarosan átvették a modernebb és nagyobb teljesítményű sugárhajtású repülőgépek.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 22,27 m
Magasság: 5,76 m
Fesztávolság: 31,65 m
Hatótáv: 2962 km
Személyzet: 10 fő
Csúcsmagasság: 11 400 m
Szerkezeti tömeg: 14 849 kg
Felsz. tömeg: 25 000 kg
Csúcssebesség: 482 km/h
Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es géppuska, max. bombateher - 7850 kg Hajtómű: 4db 1200LE-s Wright GR-1820-97 Cyclone kétsoros csillagmotor
Boeing B-29 Superfortress bombázó
Kifejlesztése 1938-ban vette kezdetét. Ugyanebben az évben készült tanulmány nagy hatótávolságú, túlnyomásos kabinnal ellátott nehézbombázó-típus szükségességét vetette fel. Prototípusa 1942 elejére készült el, és a következő év közepén már sorozatban gyártották. Első bevetésére 1944-ben került sor, a kezdeti koncepcióval ellentétben már csak a csendes-óceáni hadszíntéren. 1945 márciusától nappali és éjszakai bevetések követték egymást. Főként gyújtóbombákat vittek magukkal, amelyek különösen hatásosak voltak a könnyűszerkezetes japán faépületek ellen. A B-29 és a B-29A szupererődök bőséges és főként távvezérelt elhárítófegyverzettel rendelkeztek. A gépek bombaterhelhetősége és repülési teljesítménye tovább nőtt, amikor már nem kellett tartani a japán vadászgépektől, s a további 311 db B-29B szupererőd gyártásakor már csak farok-géppuskaállást építettek. 1945. augusztus 6-án Paul Tibbetts ezredes parancsnoksága alatt az Enola Gay nevű B-29-es bombázó dobta Hirosimára az első atombombát. Összesen 2458 B-29-es készült el.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 30,20 m
Magasság: 9,07 m
Fesztávolság: 43,08 m
Hatótáv: 9200 km
Személyzet: 10-14 fő
Csúcsmagasság: 10 240 m
Szerkezeti tömeg: 31.800 kg (üresen)
Felszálló tömeg: 56.250 kg
Csúcssebesség: 572 km/h (9150 m-en
Fegyverzet: max. 12 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 1 db 20 mm-es forgatható gépágyú, max. 9070 kg bomba Hajtómű: 4 db Wright R-3350-23 Cydone 18 hengeres kétsoros csillagmotor, 2200 LE
Consolidated B-24 Liberator bombázó